A következő címkéjű bejegyzések mutatása: depi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: depi. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 25., vasárnap

SaCon - I lost a(nother) friend

Nos, megint jelentkezem... Nem mesélek, mi volt velem az utóbbi időben, rengeteg dolgom volt, de nem annyira fontosak...
Akkor ezen a hétvégén volt Con, SakuraCon. Anyámnak igaza van, annyira elterveztem, mennyire jó lesz, annyira reménykedtem, bíztam benne, de borzalmasan rossz volt. Életem egyik legrosszabb élménye. Megint elvesztettem egy barátot, két héten belül a másodikat. Szörnyen rossz érzés...
Igazából... nem is tudom, csak egy cseppnyi megértést, törődést vártam volna, szerettem volna. Ennyire nagy kérés ez? Úgy néz ki, igen... vajon minden barát azért van, hogy eláruljon, és becsapjon? Mégis, kiben bízhat az ember? Magában? De elég csak magadban bíznod? /Pláne, ha olyan pesszimista vagy, mint én...?/

Na jó, kezdjük az elején... *sóhaj* Tehát, pénteken kivettem egy szabadnapot, orvosi igazolásom is van, hogy tudjak készülni Kyoro és Zsófi érkezésére. Minden rendben is ment, csak megtaláltuk egymást, és nagyon jól elvoltunk. Egyszer el is mentem Zsófi mellett, mert őt ugye nem ismertem, de csak rájöttem, hogy ő az... XD Aztán jöttünk haza, lepakoltunk, beszélgettünk, gépeztünk, és utána mentünk játszótérre - Juhúúú~ *.* az vicces volt *.* XD - és Meidóba :D
Azt hittem, Meidó tele lesz, de szinte csak mi voltunk... Elteázgattunk, beszélgettünk, bohóckodtunk, aztán egyszer csak bejön a hely vezetője, hogy megyünk-e Conra. Mondtuk, hogy igen, persze. Erre ő, hogy ők nem, de meg szeretnék nézni a Magyar AMV Rettenet 3-at, úgyhogy peremier előtt láttuk a MAR 3-at, méghozzá az egyik készítő társaságában, ha jól vettem ki XD Hatalmas volt, egy csomót röhögtünk X"D Nagyon nagy lett megint XD
Aztán fél 11-re estünk haza, még gép, fürdés, és alvás. Kiderült, hogy elférünk 3-an az ágyon :D Szóval hármasban aludtunk XD Kyoro, ahogy az előre mondta, hirtelen bealudt, mi meg még vagy 20 percet dumáltunk Zsófival. Szóval végül olyan 3 és fél órát aludtunk, mert tök korán felébredtünk XD Csak még vagy másfél - 2 órát beszélgettünk az ágyban fekve XD Szóval szuperül elvoltunk.
Reggeli - csináltam rántottát, és nem rontottam el *büszke* -, készülődés, és elindultunk... a 2. kerületbe, a con alatti szálláshelyükre. Vicces volt, mire odajutottunk XD Aztán még játszóterezni is leálltunk, de végül csak elértük a cont :D
Örömködés, köszöntés, cuccolás, és végül csak bementünk. Aztán kerestük az embereket, köszönés ... ... ...
Shad rajzai kikerültek, mind a 3 :D Örültem neki, nagyon ügyes, tehetséges :D Sajnos nem nyert díjat, de akkor is nagyon szépek voltak.
Aztán... hmmm körülnéztünk, és beültünk az AMV vetítésre *.* Rika AMV-je bekerült, és és és NYERT!!! Úgy örültem neki *.* Annyira szuper volt *.* Nagyon tetszett :D És nagyon szurkoltam is neki, persze :D
Aztán... Elmentem Katie-vel a fanfictionos beszélgetésre... Szorítottam a kezét, és szurkoltam, hogy jól sikerüljön. Előtte ki is sminkeltem, bár nem lett a legjobb, kicsit remegett a kezem... Szurkoltam, hogy ne ismerjék fel. És előre próbáltuk tervezni a válaszokat...
Aztán tömegkvízre épp odaértünk, akkor kezdődött. Hülye kérdések, és lehetetlen válaszok... Csak a tipp segített, kb. csak 1, vagy 2 választ tudtunk... nagyjából XD Szóval kemény volt. És mindig kizúgtunk XD
Utána ugye eredményhirdetés... Katie sajnos nem nyert, pedig nagyon szorítottam neki... Ugye Shad se, Katyus se, sajnos, pedig szavaztunk rá... De Rikának nagyon örültem :D
Utána leültünk kint dumálni, de hamar mentek az emberek, aztán meg elkergettek minket... Szóval mentünk át a másik helyre, de nem engedtek mindent kint lenni, "vagy bemegyünk After partyra, vagy kimegyünk". Mivel after nem izgatott, így kint telepedtünk le, és dumálni kezdtünk. De rám jött a magány, egyedüllét, depi, szóval kicsit félrehúzódtam bőgni. Bia kis idő után odajött, és vigasztalt, neki is sírtam kicsit, olyan egy óra múlva Shadék elmentek, akkor Katie is odajött.

Aztán, hogy menjünk. /Nem véletlen van filmszakadás.../ Elfelejtettem a jegyeket. Igen, tényleg hülye vagyok, és rohadtul feledékeny, tudom magamról. De szerintem kicsit kevesebb hiszti is jó lett volna... Na mindegy... Szóval 2 buszmegállót gyalogoltunk, de 8 villamos megállót már nem állt szándékomban, szóval csak felrángattam Katie-t és Biát a buszra. Nem hittek nekem, hogy nem lesz semmi gond, pedig tényleg nem volt. Az ellenőrök szinte csak a metrónál, és az éjjeli járatoknál lehetők fel, meg néha a népszerűbb közlekedési eszközökön. A többin nagyon-nagyon ritkán. Szóval ennyi. De nekem úgyse hisz senki...
Végül a busz 5 perc alatt itthon volt, szóval 11 körül már itt is voltunk. Gyors vacsi, fürdés és fekvés. Kicsit fáradtak voltunk... Tényleg, én is pár perc alatt bealudtam, pedig ált. ez jó 10-15 perces művelet, ha gyors vagyok XD
Nos, asszem nem voltam a legjobb házigazda, de azért igyekeztem... Fáradt voltam az biztos... /bár azért szerintem nem ezt a köszönetet érdemeltem.../ Na, nem mentegetőzöm, igyekeztem, és Kyoroék szerint jó házigazda voltam.

Szóval vasárnap. Reggeli - tükörtojás. Itt sem ment minden zökkenőmentesen, de... Legalább ettünk, és nem rontottam el a kaját se.
Elég lassú volt a készülődés, majdnem le is késtük a perfet, pedig Katie jelentkezett, és meg kellett volna jelenni. Garuék zaklattak minket, hogy igyekezzünk, vagy elkésünk. De végül csak beértünk, még épp időben.
Akkor perf. nézés. Nagy élmény, életemben először néztem végig a perf.et és... rohadt jó volt *.* Volt egy csomó szuper előadás. Csak az volt a gond, hogy hiába vagyok yaois, a 35 előadásból olyan 20-25 yaois volt. Az már kissé túlzásnak tűnt még nekem is...
Aztán... kint volt egy kis vitánk Katievel... De nem is ez az érdekes, hanem ami utána volt: Garu vállán sírok, tőle 2-3 méterre, és még csak oda sem jön, hogy mi a gond. Ez nagyon fájt. És ahogy Garu mondta "Ha még ő is észrevette, hogy gond van, akkor tényleg nagy a gond, mert ő nem szokta ezt észrevenni", most mégis ő vette észre, és ő vigasztalt. Meg Rika, és Katyus. Nekik is nagyon hálás vagyok...
Aztán mentünk DDR-ezni. Vagyis inkább néztük, mert Rika versenyzett. Sajnos nem nyert, de azért nagyon jó volt *.* Alig tudtam követni szemmel, ő mégis lépkedett rá *.* Szuper volt :D
Aztán hívott Ichi. rögtön tudtam, hogy békíteni akar, de mentem. Bár sejtettem, mi lesz.
Azzal támadott le, hogy mért haragszom ennyire a perf. miatt. Mondtam, hogy semmi köze a perf.hez, az az ő dolga. Én csak szurkoltam neki, és bár nem kellett volna szerintem leharapni a fejem, nem ez a gondom. Az a gond, hogy sz*rik a fejemre. És ha szomorú vagyok, vagy sírok, nem jön oda megvigasztalni. Erre jött, mint békítő, bár nem nagyon jött össze neki. Pár perces erőlködés után elbőgtem magam, ő meg elrohant. Ichi aranyos volt, kérdezte, visszahozza-e. Mondtam, ha nem akar jönni, ne erőltesse. Aztán elment, és Kyoro, és Zsófi vigasztaltak, nagyon édes-aranyos-kedvesek voltak. Olyan fél óra bőgés után nagyjából megnyugodtam, és mondtam, hogy ígértem DDR-t Rikának, vissza kéne mennem, van sorszámunk is. Katie és Ichi meg nem jöttek, szóval köszöntem, és az én két drága barátnőmmel karöltve visszamentem. Még láttam őket, de... semmi...
Még sírtam Garuék vállán kicsit, volt, hogy egyszerre nevettem, és sírtam, mert közben nevettek :) Annyira aranyosak voltak. És nekik is nagyon hálás vagyok...
Aztán Rika rosszul lett, elhatároztuk, hogy akkor magyünk. Közben még találkoztam Kyoroval, és Zsófival, és végül az lett, hogy elkísértem Zsófit Zuglóba, hogy Kyorónak ne kelljen addig elmennie. Meg amúgy is, arra is mehettem, végső soron... Addig is beszélgettünk, elvoltunk :D
Szóval cont ott hagytam, nem is lett volna asszem kivel maradni, meg kedvem sem maradt igazán hozzá.

Itthon már nem sírtam... Amúgy... időközben rájöttem, hogy nem is igazán magam miatt, vagy a fájdalom miatt sírtam, inkább a meghatódottságtól, hogy még törődik velem néhány ember... Ez... nekem annyira jól esett, annyira meghatott...
Ez volt életem legrosszabb conja, de azért volt benne jó is... Nekem a péntek volt a legjobb végül...
talán tényleg csapnivaló barát vagyok, nem tudom, csak azt tudom, hogy hálás vagyok, hogy voltak velem emberek, és segítettek. És nekem ez számít leginkább...

A címadó dalrészlet: The Fray - How to save a life Igaz rám a részlet: I lost a friend... Két hét alatt két barátot vesztettem el... Nos, sok mindent nem tehetek. Még egy dal, zárásként :)

2010. március 3., szerda

Join me in death

Nos, bizonyos értelemben kár, hogy már nem a középkorban élünk. Ott, ha öngyilkosságot akartál elkövetni, megöltek, hiszen az ember elleni gyilkossági kísérlet volt, és sértette az élethez való jogot. Csak arra nem gondoltak valószínű, hogy hozzá tartozik a halálhoz való jog, és csak segítenek a szerencsétlennek. Végül is nem olyan rossz üzlet XD Ha neked nem sikerül, megteszik ők XD

Nos, ma megyek, találkozok Shaddel, és menni fogunk a Nyugatiba :D De jó lesz, vonat *-* Remélem, egy szépet kapok ki :D Sok sikert nekem :D

Nos, a címadó dal, szerintem illik hozzá:
"Join Me In Death" by HIM

Baby join me in death
Baby join me in death
Baby join me in death

We are so young
our lives have just begun
but already we're considering
escape from this world

and we've waited for so long
for this moment to come
we're so anxious to be together
together in death

Won't you die tonight for love
Baby join me in death
Won't you die
Baby join me in death
Won't you die tonight for love
Baby join me in death

This world is a cruel place
and we're here only to lose
so before life tears us apart let
death bless me with you

Won't you die tonight for love
Baby join me in death
Won't you die
Baby join me in death
Won't you die tonight for love
Baby join me in death

this life ain't worth living
this life ain't worth living
this life ain't worth living
this life ain't worth living

Won't you die tonight for love
Baby join me in death
Won't you die
Baby join me in death
Won't you die tonight for love
Baby join me in death

Baby join me in death

2010. március 2., kedd

Tears...

Nos, sokat gondolkoztam, volt időm: egész nap. Arra jutottam, hogy nem sírok. A sírás a gyengeség jele, a gyengéket viszont eltiporják. Ezt már megtanultam régen, volt rá 8 évem általánosban. 8 iszonyat hosszú, kínzó év. Megtanultam pár dolgok az emberekről akkor. A szenvedés, és kínzás. A kín, és könnyek. A fájdalom, a magány. A lelki fájdalom. Az árulás, és a megvetettség érzése... Volt belőle bőven. Megtanultam, ha elsírod magad, gyenge vagy, és eltipornak. A legfontosabb. Asszem ez lesz az én életem értelme, a Személyes Történetem: nem szabad sírni, hacsak nem vagy körbe bástyázva barátokkal, és nincs ellenség.
Mikor utóbbi két alkalommal sírtam - nem számítva 1-1 érzelmes filmet -, akkor nagyon ki voltam bukva. Legutóbb 2 órán keresztül bőgtem itthon, megállás nélkül, az előtt másfél órát, de töményen. A tendencia alapján, ha eljön az ideje, akkor most 2,5 óra jön XD De jöjjön, ha utána nem fog így fájni a szívem... Mert olyan, mintha meg akarna szakadni. Mármint fizikailag is... " Szívemben szakadatlan vihar tombol, és szemem helyett szívem ostromolják a könnyek" Olyan, mintha érezné, már nincs sok ideje, így annyit akarna dobbanni, amennyit még tud. Nos, talán nem is akkora baj ez, legalább halálom előtt ezt is megismerem...
Amúgy rájöttem, mi a tökéletes módszer: gyógyszer! Beveszek egy marék altatót - úgyis van itthon egy halomnyi gyógyszer - és szépen elalszok. Csak arra kell figyelnem, hogy ne vegyék észre, mert a gyomormosást kihagynám. Nem egy kellemes dolog...
Azért a vonatot is preferálom. Amúgy rájöttem, minek tanulni, ha úgyis jön értem a vonat? Felesleges...

Nos, hogy valami jó is legyen azért, néhány barátom észrevette, hogy létezek! Egészen csoda XD
És, én tudtam csak megoldani infón, az első feladatot :D És a második is majdnem jó lett :D Pedig rohadt nehéz volt... Szóval büszke vagyok magamra. Legalább a büszkeség maradjon meg, ha minden más már elszállt...

Azért pár dolog, amit ki fogok hagyni, hiányozni fog... A szalagavatóm, a Con, néhány ember... De ha a vonat jön, hát jön... nem lehet megállítani XD

Nos, túlfeszítem a húrt, azt a pár olvasómat is el fogom veszteni, aki egyáltalán olvas ^^" Szóval, egyenlőre búcsúzok...
bye

2010. március 1., hétfő

Temető humor...

Nos, már kicsit jobb... A temető humor csodákra képes XD meg pár ember, aki még melletted áll, talán :) De már vár rám egy vonat valahol, hogy megvizsgáljam alulról XD Basszus ez rímelt XD *Tudja, hogy hülye, nem kell mondani*
Nos, kiderítettem, hogy előző életemben egy perverz gyilkos lehettem, lehet, hogy Shad is velem volt XD Most meg hiába vagyok jó, szenvednem kell. Nos, rossz karma, talán halállal orvosolható, ugyanis ennél jobb nem tudok lenni XD Tudom, hogy bukott vagyok, meg minden, de még ahhoz képest is nagyon jó vagyok XD
Ki vállalja, hogy főbe lő/lelök valahonnan, vagy besegít a sínek alá? Várom a jelentkezőket XD

Nos, sajnálom, hogy itt traktárom a díszes társaságot, de máshol nem nagyon tudom kitölteni, és úgyis erre való a blog... Végül is mindegy, úgyis egész éjjel, egész nap ezen fog járni az agyam. Ez van. Majd próbálom terelni, de nem megy... Tuti... Már próbáltam.
Ez a sorsom, ha van valakinek megoldása - a már említetten kívül, ugyanis nekem ez az egyetlen ötletem... bár várjunk, talán ha befoglalom Gabriel arkangyal helyét a Hősök terén, talán jobb lesz XD - szól, ha valakinek van ötlete, szóljon XD

Addig is bye, szép, álmatlan éjszakát XD Nekem legalábbis XD

"It's heartache every moment"

Már megszoktam, mégis mindig fáj... Minek az embernek barát, ha mindig csak elveszti őket, és csak a fájdalom marad utánuk? Annyira fáj... de erősnek kell lennem, mert a gyengék nem élnek túl. Ha nem vagy erős, meghalsz, az emberek eltipornak, de ha nem mutatod ki az érzéseid, az elfojtásba halsz bele. Ha mást nem, lelkileg. Erre még nem is gondoltam, de lehet, hogy kiölték az emberek az érzelmeseket már a lelkemből... De akkor mért fáj mégis? Mért éget, szúr, és mért sírnék legszívesebben?
De valahol talán mégis van olyan, akinek akár csak egy egész picit is számítok. Talán lesz olyan, aki eljön a temetésemre, ha meghalok? Én nem tudok senkit lefizetni, hogy eljöjjön, de annyira jó lenne, ha legalább 1-2 ember ott lenne. Talán beteges, de már gondolkoztam sokszor azon, mit reagálnának az emberek, ha eltűnnék, meghalnék. Egyáltalán észrevennék? Ki tudja, talán egy év alatt se... Talán el is felejtenék, hogy egyáltalán léteztem valamikor... Mert hát, kinek vagyok én fontos, ha soha nem vesznek észre, ha ott is vagyok?
Eddig egyszer voltam közel, hogy megöljem magam... De anyámékon kívül - akik itt voltak, és látták - senki nem vette észre, hogy történt valami. Hát ennyire vagyok én fontos...
Lehet, jobb lett volna, ha ott, akkor elvágom az ütőerem, és meghalok. Ki tudja. Csak azt nem tudom, mit követtem el ezen életemben, vagy előző életemben, hogy ezt érdemlem? Biztos egy nagyon szemét alak lehettem. Mert most hiába csinálok bármit, csak rosszat kapok. Mikor végre jól éreztem volna magam, boldog lettem volna, úgy éreztem volna, hogy vannak barátaim, ezt kapom. A nagy arcon csapást. A zuhanás. Ezért nem éri meg optimistának lenni, csak zuhanok, és zuhanok. Véget ér valaha a zuhanás, vagy örökké fog tartani? Vagy csak egy megoldás van erre? A végső? Talán könnyebb lenne...

2010. január 18., hétfő

Sztrájk, hó, gondok

Nos, úgy látom, én is tudok időzíteni XD Épp megírom a bejegyzést, erre pár óra múlva megegyeznek XD Szóval jó vagyok... Pedig már azon gondolkoztam, sztrájkolnunk kellene a BKV ellen... nem tudom, hogy komolyan gondolom-e, de valamennyire biztos... Meg a légszennyezés... nincs elég problémánk e nélkül is? *most nagyon csúnyát tudna mondani, de inkább nem teszi*

Viszont, esik a hó *-* Annyira jó, egyszerűen oda vagyok a hóért *-* Kivéve, mikor beteg vagyok, és nem mehetek ki, mert akkor depis leszek tőle... De most jó, még ha le is fagynak az ujjaim 2 hógolyó után XD

Lezártuk a félévet, elbúcsúztattuk, nem fog hiányozni XD Bár, ha azt vesszük, hogy ezzel is közelebb vagyunk az érettségihez, akkor mégis sajnáljuk egy kicsit... Kiadták ma a töri kis érettségi tételeit, 10 db. És meg kéne tanulni... Nem biztos, hogy menni fog... Lehet, annyi lesz belőle a végén, hogy kb. átolvasom egyszer-kétszer... Mondjuk lehet, annyi elég is lesz...

Aztán, ma megyünk színházba, osztállyal. Klamp háborúját nézzük meg, kíváncsi vagyok, o.fő nagyon áradozott róla...
Meg megyünk majd Avatar 3D-re, bár 2 héttel előre le kell foglalni a jegyeket XD Még mindig tömve van XD A történetet már ismerem, szóval az nem fog meglepni, de erre is kíváncsi vagyok... Csak nem lehet rossz, ha ennyien imádják...
Aztán, holnap megyek korizni a portugál cserediákosokkal, és befogadóikkal. Amúgy is akartam koritni, meg menni is, és mivel elmaradnak az óráink, így tudok, ráadásul 500 forint lesz így csak a jegy - elvileg -, nem 1100... Szóval szuper :D Meg most már tényleg kell majd éleztetnem, kíváncsi vagyok, milyen lesz a különbség /sok mindenre kíváncsi vagyok most, pedig amúgy nem vagyok egy kíváncsi-fáncsi perszóne XD/

A suliban gondok vannak egy bizonyos személlyel... Már megint az egész osztályban viszályt szít, tényleg, tök jó... :S Ráadásul már több, mint 2 hete elvitte e kulcsom, és azt állítja, visszaadta, pedig nem... Most már rá fogok kérdezni, mi van vele, mert ez túl megy minden határon...

Ráadásul anyám is hisztériázik itthon... *hatalmas sóhaj* Most épp nincs itthon, nem kell hallgatnom a folyamatos nyavalygását, sápítozását, veszekedését, hergelődését... Asszem most azért van a szokásosnál is jobban felmérgelődve, mert nem veszem fel a kesztyűt, inkább károsítom a hallásom a majdnem max-ra tekert zenével a fülemben... De még így is hallom! Olyan idegesítő... *nagyon kikívánkozik egy csúnya szó a száján...* Meg is érdemelné... *mély sóhaj*
Na jó, abbahagyom... Csak felidegesítem magam, amit nem kéne...
Búcsúzom, bye :)