2010. április 25., vasárnap

SaCon - I lost a(nother) friend

Nos, megint jelentkezem... Nem mesélek, mi volt velem az utóbbi időben, rengeteg dolgom volt, de nem annyira fontosak...
Akkor ezen a hétvégén volt Con, SakuraCon. Anyámnak igaza van, annyira elterveztem, mennyire jó lesz, annyira reménykedtem, bíztam benne, de borzalmasan rossz volt. Életem egyik legrosszabb élménye. Megint elvesztettem egy barátot, két héten belül a másodikat. Szörnyen rossz érzés...
Igazából... nem is tudom, csak egy cseppnyi megértést, törődést vártam volna, szerettem volna. Ennyire nagy kérés ez? Úgy néz ki, igen... vajon minden barát azért van, hogy eláruljon, és becsapjon? Mégis, kiben bízhat az ember? Magában? De elég csak magadban bíznod? /Pláne, ha olyan pesszimista vagy, mint én...?/

Na jó, kezdjük az elején... *sóhaj* Tehát, pénteken kivettem egy szabadnapot, orvosi igazolásom is van, hogy tudjak készülni Kyoro és Zsófi érkezésére. Minden rendben is ment, csak megtaláltuk egymást, és nagyon jól elvoltunk. Egyszer el is mentem Zsófi mellett, mert őt ugye nem ismertem, de csak rájöttem, hogy ő az... XD Aztán jöttünk haza, lepakoltunk, beszélgettünk, gépeztünk, és utána mentünk játszótérre - Juhúúú~ *.* az vicces volt *.* XD - és Meidóba :D
Azt hittem, Meidó tele lesz, de szinte csak mi voltunk... Elteázgattunk, beszélgettünk, bohóckodtunk, aztán egyszer csak bejön a hely vezetője, hogy megyünk-e Conra. Mondtuk, hogy igen, persze. Erre ő, hogy ők nem, de meg szeretnék nézni a Magyar AMV Rettenet 3-at, úgyhogy peremier előtt láttuk a MAR 3-at, méghozzá az egyik készítő társaságában, ha jól vettem ki XD Hatalmas volt, egy csomót röhögtünk X"D Nagyon nagy lett megint XD
Aztán fél 11-re estünk haza, még gép, fürdés, és alvás. Kiderült, hogy elférünk 3-an az ágyon :D Szóval hármasban aludtunk XD Kyoro, ahogy az előre mondta, hirtelen bealudt, mi meg még vagy 20 percet dumáltunk Zsófival. Szóval végül olyan 3 és fél órát aludtunk, mert tök korán felébredtünk XD Csak még vagy másfél - 2 órát beszélgettünk az ágyban fekve XD Szóval szuperül elvoltunk.
Reggeli - csináltam rántottát, és nem rontottam el *büszke* -, készülődés, és elindultunk... a 2. kerületbe, a con alatti szálláshelyükre. Vicces volt, mire odajutottunk XD Aztán még játszóterezni is leálltunk, de végül csak elértük a cont :D
Örömködés, köszöntés, cuccolás, és végül csak bementünk. Aztán kerestük az embereket, köszönés ... ... ...
Shad rajzai kikerültek, mind a 3 :D Örültem neki, nagyon ügyes, tehetséges :D Sajnos nem nyert díjat, de akkor is nagyon szépek voltak.
Aztán... hmmm körülnéztünk, és beültünk az AMV vetítésre *.* Rika AMV-je bekerült, és és és NYERT!!! Úgy örültem neki *.* Annyira szuper volt *.* Nagyon tetszett :D És nagyon szurkoltam is neki, persze :D
Aztán... Elmentem Katie-vel a fanfictionos beszélgetésre... Szorítottam a kezét, és szurkoltam, hogy jól sikerüljön. Előtte ki is sminkeltem, bár nem lett a legjobb, kicsit remegett a kezem... Szurkoltam, hogy ne ismerjék fel. És előre próbáltuk tervezni a válaszokat...
Aztán tömegkvízre épp odaértünk, akkor kezdődött. Hülye kérdések, és lehetetlen válaszok... Csak a tipp segített, kb. csak 1, vagy 2 választ tudtunk... nagyjából XD Szóval kemény volt. És mindig kizúgtunk XD
Utána ugye eredményhirdetés... Katie sajnos nem nyert, pedig nagyon szorítottam neki... Ugye Shad se, Katyus se, sajnos, pedig szavaztunk rá... De Rikának nagyon örültem :D
Utána leültünk kint dumálni, de hamar mentek az emberek, aztán meg elkergettek minket... Szóval mentünk át a másik helyre, de nem engedtek mindent kint lenni, "vagy bemegyünk After partyra, vagy kimegyünk". Mivel after nem izgatott, így kint telepedtünk le, és dumálni kezdtünk. De rám jött a magány, egyedüllét, depi, szóval kicsit félrehúzódtam bőgni. Bia kis idő után odajött, és vigasztalt, neki is sírtam kicsit, olyan egy óra múlva Shadék elmentek, akkor Katie is odajött.

Aztán, hogy menjünk. /Nem véletlen van filmszakadás.../ Elfelejtettem a jegyeket. Igen, tényleg hülye vagyok, és rohadtul feledékeny, tudom magamról. De szerintem kicsit kevesebb hiszti is jó lett volna... Na mindegy... Szóval 2 buszmegállót gyalogoltunk, de 8 villamos megállót már nem állt szándékomban, szóval csak felrángattam Katie-t és Biát a buszra. Nem hittek nekem, hogy nem lesz semmi gond, pedig tényleg nem volt. Az ellenőrök szinte csak a metrónál, és az éjjeli járatoknál lehetők fel, meg néha a népszerűbb közlekedési eszközökön. A többin nagyon-nagyon ritkán. Szóval ennyi. De nekem úgyse hisz senki...
Végül a busz 5 perc alatt itthon volt, szóval 11 körül már itt is voltunk. Gyors vacsi, fürdés és fekvés. Kicsit fáradtak voltunk... Tényleg, én is pár perc alatt bealudtam, pedig ált. ez jó 10-15 perces művelet, ha gyors vagyok XD
Nos, asszem nem voltam a legjobb házigazda, de azért igyekeztem... Fáradt voltam az biztos... /bár azért szerintem nem ezt a köszönetet érdemeltem.../ Na, nem mentegetőzöm, igyekeztem, és Kyoroék szerint jó házigazda voltam.

Szóval vasárnap. Reggeli - tükörtojás. Itt sem ment minden zökkenőmentesen, de... Legalább ettünk, és nem rontottam el a kaját se.
Elég lassú volt a készülődés, majdnem le is késtük a perfet, pedig Katie jelentkezett, és meg kellett volna jelenni. Garuék zaklattak minket, hogy igyekezzünk, vagy elkésünk. De végül csak beértünk, még épp időben.
Akkor perf. nézés. Nagy élmény, életemben először néztem végig a perf.et és... rohadt jó volt *.* Volt egy csomó szuper előadás. Csak az volt a gond, hogy hiába vagyok yaois, a 35 előadásból olyan 20-25 yaois volt. Az már kissé túlzásnak tűnt még nekem is...
Aztán... kint volt egy kis vitánk Katievel... De nem is ez az érdekes, hanem ami utána volt: Garu vállán sírok, tőle 2-3 méterre, és még csak oda sem jön, hogy mi a gond. Ez nagyon fájt. És ahogy Garu mondta "Ha még ő is észrevette, hogy gond van, akkor tényleg nagy a gond, mert ő nem szokta ezt észrevenni", most mégis ő vette észre, és ő vigasztalt. Meg Rika, és Katyus. Nekik is nagyon hálás vagyok...
Aztán mentünk DDR-ezni. Vagyis inkább néztük, mert Rika versenyzett. Sajnos nem nyert, de azért nagyon jó volt *.* Alig tudtam követni szemmel, ő mégis lépkedett rá *.* Szuper volt :D
Aztán hívott Ichi. rögtön tudtam, hogy békíteni akar, de mentem. Bár sejtettem, mi lesz.
Azzal támadott le, hogy mért haragszom ennyire a perf. miatt. Mondtam, hogy semmi köze a perf.hez, az az ő dolga. Én csak szurkoltam neki, és bár nem kellett volna szerintem leharapni a fejem, nem ez a gondom. Az a gond, hogy sz*rik a fejemre. És ha szomorú vagyok, vagy sírok, nem jön oda megvigasztalni. Erre jött, mint békítő, bár nem nagyon jött össze neki. Pár perces erőlködés után elbőgtem magam, ő meg elrohant. Ichi aranyos volt, kérdezte, visszahozza-e. Mondtam, ha nem akar jönni, ne erőltesse. Aztán elment, és Kyoro, és Zsófi vigasztaltak, nagyon édes-aranyos-kedvesek voltak. Olyan fél óra bőgés után nagyjából megnyugodtam, és mondtam, hogy ígértem DDR-t Rikának, vissza kéne mennem, van sorszámunk is. Katie és Ichi meg nem jöttek, szóval köszöntem, és az én két drága barátnőmmel karöltve visszamentem. Még láttam őket, de... semmi...
Még sírtam Garuék vállán kicsit, volt, hogy egyszerre nevettem, és sírtam, mert közben nevettek :) Annyira aranyosak voltak. És nekik is nagyon hálás vagyok...
Aztán Rika rosszul lett, elhatároztuk, hogy akkor magyünk. Közben még találkoztam Kyoroval, és Zsófival, és végül az lett, hogy elkísértem Zsófit Zuglóba, hogy Kyorónak ne kelljen addig elmennie. Meg amúgy is, arra is mehettem, végső soron... Addig is beszélgettünk, elvoltunk :D
Szóval cont ott hagytam, nem is lett volna asszem kivel maradni, meg kedvem sem maradt igazán hozzá.

Itthon már nem sírtam... Amúgy... időközben rájöttem, hogy nem is igazán magam miatt, vagy a fájdalom miatt sírtam, inkább a meghatódottságtól, hogy még törődik velem néhány ember... Ez... nekem annyira jól esett, annyira meghatott...
Ez volt életem legrosszabb conja, de azért volt benne jó is... Nekem a péntek volt a legjobb végül...
talán tényleg csapnivaló barát vagyok, nem tudom, csak azt tudom, hogy hálás vagyok, hogy voltak velem emberek, és segítettek. És nekem ez számít leginkább...

A címadó dalrészlet: The Fray - How to save a life Igaz rám a részlet: I lost a friend... Két hét alatt két barátot vesztettem el... Nos, sok mindent nem tehetek. Még egy dal, zárásként :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése