2010. március 3., szerda

Visszatér az életkedv

Shad, annyira nagyon köszönöm neked, visszaadtad az életkedvem :D
Nos, először voltunk a Zakában. Én nem vettem semmit, csóró vagyok XD Vagyis már nem, egy 2000-esem felszabadult... Szóval mégis van egy kis pénzem :D
Utána elzarándokoltunk a Holdfénybe :D Először voltam ott, és tetszett :D Többször is mondtam, hogy ajánlani fogom az egyik tanáromnak - Star Wars rajongó XD Itt sem vettem semmit, mert a Meidóra tartalékoltam: ugyanis utána oda mentünk :D
Kényelmesen elhelyezkedtünk a babzsákos teremben, az egyik sarokban, eleinte egyedül voltunk, később bejött 3 srác, de nem foglalkoztunk egymással. Egy ideig néztük az AMV-ket, majd lelki segélyt nyitottunk XD Egymásnak, legalábbis próbáltuk... Nálam bejött, utána sokkal jobban éreztem magam... Ez most is tart :D
Azért elmentünk a Nyugatihoz, habár addigra nem volt öngyilkos szándékom. Igazság szerint, túl gyáva vagyok, nem tettem volna meg... Ez van, ennyire gyáva vagyok... Út közben rájöttem, mért jó alacsonynak lenni: a fejem a másik vállának dönthetem XD Szóval már kisebbségi komplexusom sincs XD
Az állomáson gondolkoztunk, hová szálljunk fel, de végül a metró mellett maradtunk XD
Annyira örülök, hogy tudtunk találkozni, megnyugtatott, és felvidított... Végül is helyzetünk némileg hasonló... Nos, nem akarok a rosszra gondolni, inkább felidézem a szép pillanatokat :)
Bye

7 megjegyzés:

  1. Azért kösz, hogy nekünk meg idegeskedni kellett egész nap. Áh mindegy is, úgyis SENKI vagyok neked.

    VálaszTörlés
  2. Bolond vagy... Nem vagy senki, tényleg meg akartam tenni, de Shad lebeszélt, és segített túllépni... legalábbis elfogadni...

    VálaszTörlés
  3. Aha, szóval bolond.

    Jaj, hagyd már ezt a rossz dumát. Ha annyira valaki lennék, legalább néha kérdeznél, vagy valami. De minek is koptatom a számat, csak én csinálok hülyét magamból mindig. Az meg nem ellentmondás, hogy nem is akartad megtenni, de azért lebeszéltek róla? Ugyan már.

    VálaszTörlés
  4. Ma is megkérdeztem, de azt mondtad, "semmi". Erre nem tudok mit reagálni...
    Meg akartam tenni, bár nagyon gyáva vagy, így valószínűleg nem lett volna hozzá elég bátorságom, de határozottan meg akartam tenni - úgy kellett elvonszolni az út közepéről, hogy ne üssön el egy kocsi... Shad viszont segített, lebeszélt...

    VálaszTörlés
  5. Mert mintha ezek után bármi is el akarnék mondani. Ne röhögtess. Szerinted attól, hogy odajössz, és hetente egyszer megkérdezel engem, attól én már ugorni is fogok? Vannak bajaim, de legyen ennyi elég, mással megosztom őket, akiket érdekel is. Timi, és a két Kinga még tegnap reggel észrevette, hogy valami történt, te vagy nem akartad észrevenni, vagy tényleg nem láttad. Azért, mert ma odajössz, és megkérdezel engem, hogy "szia, mi van?", akkor nehogy már meg kelljen hatódnom. Te elvagy másokkal, és én is, mondom, hülyét még egyszer nem csinálok magamból.

    Én is sétálgattam az út közepén, a villogó zöld jelzésnek úgy kellett levonszolnia engem.

    Mondjuk azért elgondolkodtató, hogy még mindig nem akarod megérteni, vagy nem tudom, de mi szerinted nem segítettünk? Hogy mi nem álltunk ki érted? Nekem mindegy most már, már tudom, kikre számíthatok, és kikre nem.

    VálaszTörlés
  6. Nos, te tudod... Amúgy észrevettem, de nem tudtam megkérdezni, épp' mással beszéltél...

    De, valamennyi tényleg segítettetek, de nem volt annyira meggyőző... Nos, nem tudom biztosan, miért, de egy megérzésem azért van...
    Ilyenkor nem érdemes beszélni... ><

    Egyszer elmúlik, nálam is elmúlt, és most nagyon jól vagyok :D Megint beszélünk.

    Shad azért volt annyira jó segítség, mert közelebb áll hozzá, és hasonló a problémánk... Talán neked is egy ilyesmi személyt kéne keresned, vagy egy kívülállót, akinek bármit elmondhatsz...

    Asszem, részemről ennyi...
    Jah, és nem hagyom elrontani a helyreállított jókedvem ><

    VálaszTörlés
  7. Te is tudod, hogy ez kifogás. Msnen is kérdezhettél volna nyugodtan, telefonon, emailben. Nem vagyok egy elérhetetlen sztár.

    Komolyan, most már én nem értem, miről beszélsz, de mindegy. Az öngyilkosságról csak annyit mondanék, hogy én is akartam már öngyilkos lenni. Volt már szerelmi bánatom is, volt olyan is, hogy konkrétan ölni akartam, pusztítani. De gondolom így sem tudom átérezni a te problémádat.

    Félreértesz. Engem nem az bánt, hogy ne tudnék megbeszélni valakivel egy problémát (mert különben meg tudom, lásd csütörtök), hanem az, hogy téged mennyire nem érdekel, hogy mi is itt vagyunk neked.

    És ki akarja elrontani a jókedved? Ugyanezt mondhatnám én is, a szerdai nap alapján.

    VálaszTörlés